A nyomdaipar ma korántsem annyira szexi, mint amilyen valóban lehetne!

Lakos Lászlóról sok minden elmondható, de jellemét talán egy jelző írja le leginkább: ez pedig a lojalitás, hiszen életében ezidáig mindössze két munkahelyen dolgozott. Ebből a Canon Hungáriánál immár 21 évet töltött el. Következzen tehát egy szakmai karrier, amely gyakorlatilag felöleli a magyar digitális nyomtatási iparág történetét.

▶ Kérlek mesélj arról, miként kerültél a nyomdaiparba?

A pályaválasztás idején építész akartam lenni. Mivel régóta vízilabdáztam (Lakos László Benedek Tiborék korosztályának képviselője – a szerk.) és a sportnak kö­szönhetően a középiskola elvégzése után lehetőségem nyílt arra, hogy Innsbruckban kamatoztassam játéktu­dásomat és öt bajnoki címig jussak csapatommal. Majd a „jó tanuló, jó sportoló” oktatási program keretében felvételt nyertem a Könnyűipari Műszaki Főiskola pre-press szakára, amelyet Gara Miklós rektor úr egyik utolsó évfolyamában végezhettem. Ez pedig egy életre meghatározta szakmai tudásomat és hozzáállásomat. A hazai főiskolai tanulmányaimat pedig az innsbrucki egyetem német szakán egészítettem ki.

▶ Mi volt az első munkahelyed?

1998-ban, a magyar digitális nyomdászat indulása­kor, friss diplomásként, egy akkori start up cégnél, az Intruder Kft. dtp stúdiónál kezdtem el nyomdászattal foglalkozni. A nyomdaipar prepress, DTP területén dol­gozó cégek, vállalkozók erre az időszakra egyébként a magyar nyomdaipar aranykoraként emlékeznek vissza.

▶ Mi volt a feladatod az Intrudernél?

A cég Magyarországon elsők között vásárolta meg az Agfa digitális tekercses nyomdagépét, ami a mostani íves digitális nyomdai megoldások elődje volt, teker­cses működéssel. Két kollégámmal közösen e termelő gép kapacitásának megszervezése és értékesítése volt a feladatom, amely olyan jól sikerült, hogy egy év múlva a gép három műszakban működött és kilenc embernek adott munkát. A projekt legjobb időszaká­ban havi szinten 3-400 megrendelést láttunk el.

▶ Milyen módon követte ezt a Canon?

A 2000-es évben a cég más irányba akart elindulni, amellyel én nem teljesen értettem egyet és váltani akartam. Akkor talált meg a lehetőség, aminek ke­retében a Canon Hungáriánál nyomdai értékesítési pozícióra kerestek kollégát. A Canon ugyanis akkor kezdett el komolyabb szinten foglalkozni digitális nyomdaipari megoldásokkal. 2000. január 16-án, te­hát 21 éve volt az első munkanapon a Canon-nál, és azóta itt is dolgozom!

▶ Milyen feladatokat láttál el a kezdetekben?

Az elején direkt értékesítőként próbáltam bejutni a nyomdaipar szereplőihez. A Canon akkoriban leg­inkább irodai fénymásolók gyártásával foglalkozott. Volt azonban a márkának akkoriban egy Color Laser Copier (CLC) termékcsaládja, ami 11 lap/perc sebes­ség mellett kiváló minőségben nyomtatott, ezért úgy gondoltam, ez a termékcsalád a fénymásoló szalonok mellett hagyományos nyomdák számára is alkalmas lehet a digitális nyomtatásra történő belépéshez.

▶ Mi volt a következő lépcsőfok?

A közvetlen értékesítésre koncentráltam egészen 2004- ig, amikorra a projekt már annyira felfejlődött, hogy inkább arra volt szükség, hogy a marketing részlegre átlépve, üzletfejlesztési és marketing szempontból, a háttérből irányítsam a folyamatokat. És nagyjából erre az időszakra datálódik, amikor a Canon elkezdett fog­lalkozni a szélesformátumú nyomtatással, ami akkori­ban még nem a kültéri nyomtatást jelentette, hanem a vízbázisú, beltéri plakát, illetve mérnöki (CAD) nyomta­tások területét célozta meg.

▶ Milyen technológiai alapok tettét lehetővé ezeket a fejlesztéseket a Canon számára?

E kérdés megválaszolásához érdemes visszamen­nünk egy picit az időben. Egyvalami minden tintasu­garas nyomtatóban közös: parányi festékcseppecs­kéket juttatnak a papírra. Ennek megvalósításában tér el egymástól a két fő irányzat: a bubble-jet, illetve piezo technológia.

A Canon a bubble jet technológia kifejlesztője volt az 1970-es évek közepén, melynek lényege, hogy egy parányi fűtőelemet helyeznek el minden fúvókában, ami felmelegíti a festéket, amely ennek hatására meg­változtatja állapotát. Így jön létre egy buborék, ami egy csepp festéket tol maga előtt és kilövell a csa­tornából, amely kapilláris nyomás útján töltődik újra. A Canon e saját fejlesztésnek köszönhetően, a bubb­le-jet technológia által a SOHO (small office home office) gyártása terén már régóta piacvezető volt.

A folyamatos fejlesztései során a Canon egy idő után elkezdte alkalmazni ezt a technológiát nagyobb nyom­tatókban is, és a bubble-jet technológiát használják a mai napig a márka imagePROGRAF (IPF) nyomtatói­ban, amelyek 15 év alatt a piac meghatározó, piac­vezető megoldásai lettek.

A szélesformátumú gépek értékesítése mellett továbbra is végeztem az íves nyomtatóink értékesítését is.

Egyébként jól példázza a fejlődésünk mértékét, hogy abban az időszakban a Canon Hungáriánál nagyjából negyvenen dolgoztunk – mára pedig százhúsz kol­légával működünk!

▶ A szélesformátumú üzletág fontos momentuma volt a Canon – Océ egyesülés?

Ez így van. A két cég egyesülését 2010 tavaszán je­lentették be, de a valós cégegyesítés 2012-re történt meg. Az Océ története egészen 1871-re nyúlik vissza. A nyomdaipar területére az 1920-as években léptek be. A cég saját technológiai fejlesztései mellett számos felvásárlást hajtott végre a piacon, melyeknek köszön­hetően egyre fontosabb szerepet töltött be a széles­formátumú nyomtatás iparágában. Egyik kiemelkedő beruházásuk volt 2002-ben az Arizona nyomtatási technológiát feltaláló amerikai cég felvásárlása. Ebből fejlesztették ki az Océ Arizona síkágyas táblanyomta­tót, amely sokáig az egyetlen volt a szélesformátumú piacon, amit érdemes volt megvásárolni, mert megfe­lelt a minőségi elvárásoknak.

A Canon Océ vállalat egyesítést követően ez a ter­mékcsalád is bekerült a portfóliónkba, és én minden­képpen foglalkozni akartam az értékesítésével.

▶ Mondhatjuk, hogy az Océ termékei megújították a Canon szélesformátumú nyomdai termékportfólióját?

Igen. Korábban nem volt lézeres mérnöki nyomtatónk – ezen a területen az Océ termékek segítségével vál­tunk piacvezetővé. Az Arizona termékcsaládot pedig legjobban úgy jellemezhetem, hogy akkoriban nemes egyszerűséggel a legjobb táblanyomtatók voltak.

Én 2010-ben a szakmai tréningen ismertem meg ezt a gépcsaládot, majd a 2008-as gazdasági világválságot követően, az első valós beruházási évben, 2012-ben nagy áttörést és sikert értünk el, hiszen ebben az idő­szakban adtuk el magyarországi Arizona gépparkunk nagyjából 60%-át, amelyet leginkább az Arizona 318- as belépő modelljével értünk el! A kezdetekben nem feltétlenül a dekorációs piacot céloztuk meg, hanem azon nyomdai gyártókat, akik már ügyfeleink voltak a

digitális íves nyomtatási megoldásaink által. E meg­közelítés mögött az a filozófia állt, hogy szerintünk a nyomdaipar valójában a grafikus kommunikáció, amely magában foglal minden technológiát, és egy adott nyomda, dekor stúdió, kiadó, stb… cég döntése, hogy ezen technológiákból mindet alkalmazza vagy egy területre specializálódik.

Ebben az időszakban, 2013-ban lettem a Canon Hun­gária szélesformátumú nyomdaipari üzletágának ve­zetője, amely üzletág magában foglalja a vizesbázisú (kisteljesítményű elsősorban beltéri tekercses nyom­tatókat A2-B0 méretig, toneres xerografikus elven működő szélesformátumú mérnöki nyomtatókat, az Arizona táblanyomtatókkal és a Colorado kültéri UV tekercses nyomtatókkal a display grafikai rendszere­ket és beletartozott a papír üzletág is.

▶ Milyen módon közelíti meg a sign grafikai iparágat a Canon?

Ami alapvetően a legfontosabb: nekünk ebben az iparágban nincsenek belépő szintű, hanem kizárólag termelési gépeink. Itt nem a nagy volumenű termelé­si szintekről van szó. Nyomdagépeink valójában azon cégek számára megfelelőek, amelyek profitábilis mó­don akarnak piacot építeni, és át akarnak lépni a ter­melési zónába.

Az Arizona gépeinkkel egyidőben lehet termelni és gyönyörű egyedi nyomatokat gyártani, a táblanyom­tatás által egyszerűsíteni a teljes munkafolyamatot. A Colorado brand pedig egyértelműen egy új a korábbi tintarendszerek előnyeit kiaknázó termelő berendezés a szélesformátumú tekercses nyomtatás területén.

A Colorado termékcsaládot 3 éve azzal a céllal mutat­tuk be, hogy áthidaljuk a kisebb, 10-12 m2/óra terme­lési sebességű 164 cm széles tekercses nyomtatók, illetve a 120-250 ezer Eurós 3,2 méter széles termelési gépek közötti űrt, és megfelelő megoldást kínáljunk, köztes ár kategóriában egy olyan nyomtató formájá­ban, amellyel probléma nélkül gyártható le 10.000- 50.000 m2-nyi, tökéletes minőségű nyomat évente. Mindezt egy jó konstrukcióban, remek szerviz-háttérrel megtámogatva, egy nagyon erős csomagot építettünk e termék köré. Természetesen tisztában voltunk vele, hogy nem mindenki számára alkalmas ez a nyomtató, hiszen a piac nagyon decentralizált, mert akár bevall­juk magunknak, akár nem, de valójában nincs szükség ennyi gyártó cégre hazánkban. És azt is bátran válla­lom, hogy a Canon nyomdagépei soha nem voltak és nem lesznek Trabant ár-színvonalon, viszont cserébe kiváló minőséget, és megbízható szolgáltatási hátte­ret biztosítanak. Ezt a kiegyensúlyozott ár-érték arányt igazolja, hogy messze az Arizona nyomtatóból adtak el eddig a legtöbbet a világon ebben a szegmensben.

▶ Mit jelent pontosan ez a decentralizáció?

Ha csupán Ausztriát vizsgáljuk, amely népességét te­kintve megegyezik hazánkkal – ott mindössze öt-hat­száz szélesformátumú nyomtatással foglalkozó cég működik, míg Magyarországon 3-4.000 ilyen jellegű vállalkozás van. Mindez azt jelenti, hogy rengeteg cég hazánkban éves szinten mindössze egy-kétezer négyzetmétert nyomtat.

Úgy gondolom, hogy a nyomdászat régóta nem an­nyira szexi, mint amennyire lehetne, hiszen csodálatos dolgokat hozhatunk létre általa, de fontos fejlődésen és belső tisztuláson kellene átmennie a közeljövőben a hazai piacnak a fenntarthatóság érdekében.

▶ Valójában milyen tényezők tartanak ennyi ideje téged a Canon-nál?

Alapvetően nyomdász vagyok, ezen a területen van komoly szaktudásom. Az itt végzett munkámnak sok értelmet ad a Canon vállalati filozófiája, a Kyosei – ja­pán szó, melynek jelentése: „a közjó érdekét szem előtt tartva történő együttélés és közös munka” – ez egy olyan elv, amelyet a Canon összes alkalmazottja a magáénak vall. Ez hatja át a küldetésünket és az ér­tékeinket, azt, ahogyan az emberekkel bánunk és az üzleti tevékenységünket végezzük.

Emellett fontos kiemelni, hogy a Canon vállalatcso­port a legstabilabb vállalat az elmúlt harminc évre visszatekintve ebben az iparágban, melynek leg­jobb példája, hogy a vállalat folyamatosan AAA vagy AAA+ hitelminősítéssel rendelkezik, hiszen soha nem vett fel hitelt, minden beruházását saját tőkéből fi­nanszírozza. A vállalat emellett éves szinten stabilan 25 milliárd dolláros forgalmat produkál, mindannak ellenére, hogy a piacon folyamatos ár eróziót tapasz­talunk. Ebben óriási szerepe van a vállalat vezérigaz­gatójának, az immár 85 éves Fujio Mitarai-nak, aki 1961 óta dolgozik a cégnél, és sokáig a Föld 33. leg­befolyásosabb üzletembere volt.

▶ Hogy vélekedsz a jövőről?

A következő hónapokban újra elérhető lesz egy Euró­pai Uniós pályázat, ami lehetőséget nyújt értékterem­tő beruházások megvalósítására. Én abban bízom, hogy gazdasági kalkulációk alapján, tudatosan, piacot fejlesztve történjenek meg ezek a beszerzések, mely­nek alapján a vállalkozások kizárólag olyan termelő gépekbe ruháznak be, amelyre valóban szükségük van. A tudatos gépberuházásoknak köszönhetően ugyanis lehetne fejleszteni az iparágat, és egy etiku­sabb piaci környezetet kialakítani.

Bévárdi Szilárd, Sign&Display magazin